Karácsond község

Adatok

Régió: Észak-Magyarország
Megye: Heves megye
Kistérség: Gyöngyösi kistérség
Lakosság: 3190 fő
Terület: 31.61 km²
Népsűrűség: 100,92 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 37

Fekvése

Felszínét tekintve az egyik legváltozatosabb község a megyében. Északi része a Mátra déli lejtőjére épült, míg déli része már az Alföldön fekszik. Földje ennek megfelelően csodálatos értékeket rejt. Északi részén, a tűzhányók láva talaján tüzes, kiváló bor terem, a déli, alföldi része pedig a gabona és mezőgazdasági termények számára nyújt optimális feltételeket. A falu alatt szénréteg (lignit) terül el. Itt ered a Büge patak. A község lakosságát négy artézi kút látja el tisztított, jó minőségű ivóvízzel. Éghajlata mérsékelten meleg-száraz, a csapadék évi átlaga 600-700 mm, az évi középhőmérséklet 9, 5-10 °C, míg a napsütéses órák száma évente 1900-1950 között van. A táj, hegységelőtéri dombság. Legnagyobb tengerszint feletti magassága 180 méter (Tarógyius és az "Adácsi hegy"). Természetes növényzete cseres, valamint lágyszárú fajokból áll. A csenkeszek és a parajfélék már az alföldi hatást jelzik. Állatai kisvadak: mezei nyúl, fácán, őz és a különböző madárfajok. Ötven éve még túzok is élt az Olga major táján. Erdőterülete 6-7%, talaja agyagos löszön képződött barna erdőtalaj. A föld alatt szénmező és gyógyvíz rejtőzik. A település a Miskolc – Budapest vasúti fővonal mellett fekszik, de ezen kívül megközelíthető a területén áthaladó M3-as autópályán, a 3-as főúton, a Mátra – Gyöngyös -Tiszató összekötő úton is.

Története

A településen ősidők óta van emberi élet, ezt bizonyítják a Puky tónál fellelt régészeti leletek.

Az első hiteles oklevél 1323-ból említi KARACHUND néven. Az Aba nemzetség szállásbirtoka volt, majd leszármazottaik, a Csobánkák birtokolták, 1325-ben a Kompolti családnak adományozták. 1421-ben királyi birtokrész volt, melyet a Kompolt család kapott meg Isaszegért cserébe. 1522-ben örökösödési szerződés értelmében az Ország családé lett. A török adókönyvek szerint 1549-ben 19 lakott és 3 néptelen ház állt itt; 5 adóköteles, 4 elszegényedett és 6 elpusztult jobbágytelket írtak össze. 1589-ben az egri vár fenntartására szolgáltatták be a főpapi tizedet.

Az 1770-es évek körül kisszámú magyar lakta a települést. A kuruc háború után 5 szlovák családot telepítettek a faluba. 1741-ben több földbirtokosa is volt: többek között Haller Sámuel, gróf Esterházy, gróf Draskovics családok, majd őket követték az Orczy, Gönczi, Puky családok.

Az 1848-49-es szabadságharc idején Kossuth seregében 9 karácsondi jobbágy harcolt.

1871-től a falu nagyközségi rangra emelkedett; a XX. század első felében is nagyközségként szerepel a gyöngyösi járás területén. 1950-től önálló tanáccsal bíró község, majd 1984-től Gyöngyös városkörnyéki községe.

Nevezetességei

A község római katolikus temploma az 1770-es években épült.

A templom berendezései közül a főoltár copf-stílusú, a XVIII. század végéről való, a keresztelőkút klasszicista, 1810 után készült. A főoltárkép szent Miklós püspököt ábrázolja. A templom mögötti ligetben álló Nepomuki Szent János szobrát az 1800-as évek körül emelték.

A temetőben 1838-ból való kőkereszt áll, anyaga mészkő; itt található a templomot építő plébános, Josephus Sabó 1791-ből való sírkőmaradványa, mely késői barokk stílusú; 1809-ből származik Tari Örzsébet tölgyfából készült sírkeresztje. Itt van eltemetve Puky Miklós földbirtokos, az 1848-as politikus.

A falu híres birtokosa volt Gönczy Pál pedagógus, kinek nevét a község általános iskolája őrzi. A XIX. században itt élt Berényi Andrásné, Nagy Rozália parasztírónő, akinek visszaemlékezéseit könyv alakban is kiadták.

A Hősök terén látható az első világháborús emlékmű és katonaszobor. A millenniumi év tiszteletére itt épült meg a Millenniumi Park a Kertészeti Egyetem végzős hallgatóinak terve szerint.

A falu Polgármesteri Hivatala 80 éve épült, 2000-ben került belülről renoválásra.

Következő községek

További községek